2017. március 12., vasárnap

Gondold meg, rózsám






Gondold meg rózsám, elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd le életed sorát!
Nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhassad,
se nem tiszta búza, hogy learathassad!

Csak azt mondd meg rózsám, melyik úton mégy el
Felszántatom én azt, aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemen-szedett gyönggyel,
El is boronálom sűrű könnyeimmel.














2017. február 12., vasárnap

Kép







"A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni."

Szabó Magda 


2017. január 22., vasárnap





Azt mondta a zöldkabátos:
Tudod, hogy születik a gyermek?
A nap süt át a fákon. A lombokon
keresztül süt a nap, keresztül tör rajtuk.
És aki szereti egymást, két ember, azokra süt.
Az asszony szemébe süt, és az asszony szemében
születik meg a gyermek, s a férfi szemében nézi őt.
Ott ahol annyira nézte, keletkezik egy fény-pötty,
egy kis fény, embernyi fény.
És tűz és víz keletkezik ott és gömbölyödik.
S amikor megvan, egy könny hullik ki az asszony
szeméből, egy könny, s ahogy lehullik, emberré válik.
Mire földre ér. Így születik a gyermek.

Gyurkovics Tibor




2016. december 19., hétfő

2016. szeptember 17., szombat

Születésnapjaimra-visszamenőleg



Sok szeretettel kívánok boldog születésnapot!

Ebben az összehajtogatott papírban nincs semmi, csak egy szokványos jókívánság.
Megtanultam (talán azért, mert az elmúlt időszakban "találtam magamra"),
hogy nem mindig sikerül a szavaink tartalmát megértetni.
Lehet, azért van ez, mert még nem elég kifinomult a fogalmazási készségünk.
Pedig a kimondott szavakban ott vannak megfogalmazva az érzéseink is.

2005. szeptember 03
Magyarsarlós

N.V.



Leírt mondatok, kimondott szavak, vajon van különbség?
A papír még mindig őrzi, időnként újra olvasom...
Az ember számít rá, hogy elvesztek, megsárgultak, elenyésztek ezek az irományok.
Aztán egy kis szekrény alján előbukkan a boríték, angyalkönyv, bejegyzések...
Ott az elektronikus "beszélgetés", a telefon, de az arcunkat mégis homály fedi. 
Az inkognitóban kibukott szavak könnyeben röpködnek, nem is biztos, hogy olyan nagy a valóság alapjuk. 
Kell az elismerés, nehogy elsüllyedjünk az ingoványban, a napi megerősítés
mert ha nincs, akkor elvesztünk...
Az sem számít ha nem valódi, mert az jólesik, a piedesztál, a csodálat.
A többi csak mellékes körítés.
Átsiklunk fölötte, nem akarunk olvasni a sorok között, mert azért félünk, hátha nem minden az, aminek látszik.

Bizony, hogy nem az.................









2016. szeptember 16., péntek

Aranyos búza


„- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...” 



2016. szeptember 3., szombat

Ötven



„Ötven,
 jaj, ötven éve – szívem visszadöbben –
 halottjaim is itt-ott, egyre többen –
 már ötven éve tündököl fölöttem
 ez a sok él
ő, fényes égi szomszéd,
 ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét..."