Emlékeim

5 évesek lettünk!

Életem, mit húrjaidon fontál nekem elkísér,
egy kottába írt olthatatlan szenvedély.
Mert benne él a holnap
minden új remény, amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem,
Ki minden nappal más dalt dúdol el.
S hiszem, ez átsegít majd minden bajon.
Van hitem,
ha itt vagy velem minden rezdülésemben,
Csak játssz nekem!

Mert meddig élnék
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást, hogy mondjam el
Oh hogy mondjam el?

Félek túl kevés én bármit adhatnék,
de a tűzbe mennék érted!
Bárcsak érthetnéd!

Nélküled már rég semmit sem érhetnék,
De nekem élnem kell!

Te vagy a hangszerem,
Veled az élet minden másodpercét élvezem!
A hangodat már száz közül felismerem.
Játssz,hogy mindig halljam, mert így van hitem
Tarts életben!

Emlékeim

"Ha volna fényképezőgépem - mondtam -,
mindennap lefényképeznélek. Akkor emlékezhetnék,
hogy milyen voltál életed minden egyes napján."
"Mindig ugyanolyan vagyok." "Nem igaz. Folyton változol.
Mindennap egy kicsit. Ha tudnám, megörökíteném."
"Ha olyan okos vagy, miben változtam épp ma?"
"Egy tizedmilliméterrel magasabb lettél, például. A hajad is
egy tizedmiliméterrel hosszabb. "
"Nem igaz!" "De igaz." "De NEM." "De igen." "És még miben, te nagyokos?"
"Egy kicsit boldogabb lettél, és egy kicsit szomorúbb."
"Vagyis a kettő kioltja egymást. és én maradok ugyanolyan."
"Egyáltalán nem. Az, hogy egy kicsit boldogabb lettél,
nem változtat azon, hogy egy kicsit szomorúbb is lettél.
Mindennap mindkettő, ami azt jelenti, hogy most,
ebben a minutában vagy a legboldogabb és a legszomorúbb
egész életedben." "Honnan tudod?" "Csak gondolj bele.
Voltál már boldogabb, mint most, hogy itt fekszel a fűben?"
"Nem, azt hiszem, nem." "És voltál szomorúbb?" "Nem."
"Tudod, ez nincs mindenkivel így...
"Na és te? Te is most vagy a legboldogabb
és a legszomorúbb egész életedben?" "Hát persze." "Miért?"
"Mert semmitől nem vagyok boldogabb és szomorúbb, mint tőled."


Nicole Krauss: A szerelem története

Boldog karácsonyt!

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,

s egyszerre csak kilépsz az Angyalok tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és
az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.A

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára
megteremtett az Isten.

A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Wass Albert

Emlékeim

Én csak úgy fogadtam el a szerelmet, hogy elhittem vagy
elhitették velem, hogy jó ha adok belőle.

Zsófi óriás lesz! :)

...Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek köröttem,

és minden láb volt, csupa láb,

és megnőtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erősek,

s én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

és hórihorgas vágy emelt

- föl! föl! - mint az első hajóst, ki

az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,

hogy mégse szállok, nem növök;

feszengtem, mint kis, észre sem vett

bomba a nagy falak között;

tenni akartam, bosszut állni,

megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra - és már gyülöltem

mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...

És akkor, zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

s már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:

No, ne félj, - mondtam csendesen.

S magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.

E kertemben...

E kertemben egy madár,
Keringetem de nem vár
Jaj Istenem, de nagy kár,
Hogy engemet meg nem vár!

Várj meg engem te madár,
Mert magadra maradál!
Csirip-csirip te madár
Mert magadra maradál!

Ha te engem meg nem vársz
Örökké magadra jársz!
Csirip-csirip te madár
Örökké magadra jársz!


Minden hajnalon
Minden éjszakán
Vártam rád madár!

Dalod elhozod,
Fészked megrakod,
Kertembe vissza jársz!


Szép kertem, hűs földem
Néked adnám madár!
Kertemben, minden nap
Dalod hallanám!