Nem tűntem el, csak nincs miről írnom. Illetve ez így nem helyes, mert írni minden nap lehetne. Csak éppen semmi olyan nincs amit szívesen "papírra" vetnék. Ildi barátnőm mondta, hogy régen írtam a blogomba. Nem érzem magam igazán jól sajnos, és még ez a hülye allergia is támad ezerrel!!!! Talán majd ha bejön a rossz idő. Pocsék időben úgysem szeretek kimozdulni. Persze a kötelességek ez alól természetesen kivételek. Tehát állandóan megyek és teszem a dolgom! Aminek persze semmi látszata!!! De mindez nem érdekes, hiszen Zsófi úgyis felforgat mindent mire a végére érnék. Akár egy mókuskerék. Tulajdonképpen erről szól az életünk!
Bár, 43 évesen ez tényleg nehezebb feladat mint fiatalkán. Ugye kedves Viktor?
Az a pár óra különbség azért meglátszik mégis rajtunk.
A ráncokat illetően mindenképpen. :)
De így, hogy már tudom, a jó negyvenes nők mennyire kapósak ráncosan is,
átretusálhatom az arcom kissé fonnyadtabbra!
Bár, ha feltételezzük, hogy mások is megérik ezt a hatalmas kort, már most érdemes
elkezdeni a nem foglalkozást az öregséggel az illetőnek!
Természetesen a női nemről tudok csak nyilatkozni.
Az igazat megvallva, én még nem találkoztam olyan nővel aki némi-nemű
hajlandóságot ne mutatott volna valamilyen szépségápolási praktikával szemben.
Na, nem a szájtépőkről beszélek! Mer' azér' én nagy titokban kiderítettem, hogy a szőnyeg alatt laposan ők is hódolnak a nőiességet fokozó fortélyok valamelyikének.
Szőnyeg felett pedig teeeeeljesen natúrak.
Még várok egy pár évet, hátha eljön végre az én időm is!
Csak el ne felejtsem bekapcsolni a helyesírás- ellenőrzőt.
Bár én nem varok annyit, hogy ez egy oldalon többször megismétlődjön!
De se baj! Egy darabig elég a jó popsi, üres fej! Aztán marad az üres fej!
És a meg nem békélés az idővel.
Tagadhatatlan, a számomra "normális" reakció valóban a tiltakozás az elmúlás ellen.
Senkit nem ítélek el, ha ezt nem tudja elfogadni.
Valószínűleg Gergely, Gép, Berta Ildikó nagymamaként is is úgy fog öltözni mint most,
csak éppen már a veteményesben lehetne madárijesztő.
De Gergely Ildi csak egy a sok örökifjú, fiatalasszony közül.
Én is idáig jutnék?
Nem tudom.
Minden esetre egyenlőre elhessegetem a gondolatot magamtól.
Ez olyan hülyeségnek tűnik mint a pasiknál a kapuzárás előtti pánik.
Létezik ez vajon?
Valamilyen formája biztos van, csak nem értem, mit akarnak vele bizonyítani?
Hiszen az "idegenben" való produkció is csak ideig-óráig működhet.
Az is pont olyan lesz mint az a rongyos régi.
Egy idő után már nem lesz olyan hely ami megfelelne.
És nem feltétlenül bennünk nőkben van a hiba.
Aztán (lopott kifejezés de nagyon találó :) vén gatyarohasztó lesz mind.
Egyszerűen bele kell törődni.
Nehéz. Nagyon nehéz.
És irigykedve nézzük a fiatalokat, milyen szépek.
Hát persze, a megállíthatatlan folyamat.
Ettől kerek a világ.
Mégis negyven évesen nemes egyszerűséggel középkorú vagy.
Hát, meglehetősen szarul hangzik, akárhogy is szépítjük.
Talán az a baj, hogy az életünk szebbik fele elmúlt.
És nem találjuk a lehetőségeket, hogy ennek a szakasznak a kellemes
részét megtaláljuk, hiszen nem térünk napirendre a ráncok, a fájó derék és a csikorgó izületek
ténye miatt. És szinte egyik napról a másikra jön. Ha nem vennéd észre, belefészkeli magát a gondolataidba, hogy tudatosuljon benned.
Foglalkozz vele!
És rettegj amíg valóban el nem ér.
Ó de szép gondolatok voltak! Mindjárt meg is sajnálom magam! :)))
Hát, mára ennyi volt az eszmefuttatás természetesen kizárólag elvi síkon.
