Álmok

Sokszor álmodtam már kutyákkal, de ilyen kitartóan és szinte egész éjjel még nem volt rá példa. Egyszerűen nem jött új szereplő, csak Bonifác és Flóra kísért egész éjjel.
Bonifác egy keverék kutya volt, Viktor "örökölte" a házzal együtt. Az előző tulajdonos is úgy vette magához. Ki tudja, milyen élete lehetett szegénynek. De rossz sora volt az biztos. Igyekezett állandóan meglépni, amolyan örök csavargó volt. Nem volt jó házőrző, tulajdonképpen esze álgában sem volt betölteni ezt a posztot. Bonifác lassan megöregedett. Rosszul hallott már, rosszul látott, és télen borzasztóan fázott. Rázta a hideg szegény párát, majdnem megszakadt a szívem ilyen elesettnek látni egy jószágot. Volt egy kis bárányunk, aki egy karámban lakott jó kis széna között. Bonifácot is odaköltöztettük, hogy belefúrja magát a puha takaróba. De állandóan menni akart, sokszor megszökött. Egyszer egy vastag puha ingnek levágtam az ujját, és Bonifác pocakjára húztam, ne fázzon annyira! Egész murisan nézett ki a mi kis házőrzönk, ugyanis az ing( mivel az enyém volt) piros színben pompázott. De azt is leszedte a kis butus. Egyszer megszökött és nem jött haza. Viktor egész nap kereste. Meg is találta, meghalt szegény. Nekem meggyőződésem, hogy az utolsó erejével szökött ki a karámból. Eljött az idő. Lejárt az élet...
Aztán megbeszéltük, hogy kell egy kutya. Természetesen a menhelyről. Kistestű mint Bonifác volt, talán még legyen kisebb. Viktorral elindultunk kutyát keresni, végigzokogtuk az utat, én persze találtam egy macskát aki szabad volt, süttette a hasát kint a napon. Viktor bement letárgyalni, milyen kutya legyen, én pedig elindultam... Sok kutya volt egy ketrecben, nézni is rossz volt. Mindegyik kiabált felém, engem vigyél!!! Csak egy nem, ő ott ült a ketrec végében és nézett. Találkozott a tekintetünk, tudtam, hogy elvesztem. Azért mentem még egy kört, ha visszamegyek talán másképp viselkedik. De tudtam, nem így lesz. Egy kör után benéztem újra, de a kutya le sem vette a szemét rólam. És én sem. Addigra kijött Viktor az irodából, hozott két kicsi kutyaképet két fekete gombócról, hogy nézzem meg.- Én már megtaláltam a kutyát! Nem szólt semmit, jött velem megnézni. Emlékszem, mikor meglátta! - De arról volt szó, hogy kistestű kutyát választunk! Nekem ő kell! A gondozó nagyon előzékeny volt, később kiderült, hogy Flóra egy kedvenc volt. Saját lábon ment be a menhelyre mert bántalmazta a gazdája. Nem sok kérdést tettünk fel. Hogy áll a gyerekekke és a macskákkal? A gyerekeket imádja (és tényleg) de a macskákkal bizony hadilábon áll! Na ez akkor nem derült ki, mert a gondozó ügyesen kitért a válaszadással a macskákkal kapcsolatban. Meg is értettem. Szeretett volna szerető gazdikat kedvencének. Igazán nagyon kedves szeretetreméltó állat. Nem bántam meg, hogy őrá esett a választásom.
Végül is nem tudtam mire vélni ezt a görcsös "kutyás" álmot, gondoltam beszélj az álomszótár!

Álomszótár: Kutya

A legrégibb és leghûségesebb háziállat, ám az ókori Egyiptomban halálisten, a görögöknél a pokol õrzõje. Az álom egyidejûleg tükrözheti mindkettõt, a ragaszkodást és az elmúlást. Szoros kötõdése miatt a kutya átveszi környezetének érzelmeit, néha szinte gazdái helyett betegszik meg. Ön is ilyen érzékeny lélek? Ha támad, ellenséges: saját agresszív késztetései fenyegetõek közvetlen környezete és maga számára.

Hmmm...