Emlékeim

2012-01-25T19:21:00.001+01:00

5 évesek lettünk!

2012-01-21T10:42:00.005+01:00

Életem, mit húrjaidon fontál nekem elkísér,
egy kottába írt olthatatlan szenvedély.
Mert benne él a holnap
minden új remény, amiért élnem kell.

Te vagy a hangszerem,
Ki minden nappal más dalt dúdol el.
S hiszem, ez átsegít majd minden bajon.
Van hitem,
ha itt vagy velem minden rezdülésemben,
Csak játssz nekem!

Mert meddig élnék
mondd, hangod nélkül
meddig élhetnék?
Hiszen ott vagy minden dalban
nekem éreznem kell, sok őszinte
hangban nem találnék mást, hogy mondjam el
Oh hogy mondjam el?

Félek túl kevés én bármit adhatnék,
de a tűzbe mennék érted!
Bárcsak érthetnéd!

Nélküled már rég semmit sem érhetnék,
De nekem élnem kell!

Te vagy a hangszerem,
Veled az élet minden másodpercét élvezem!
A hangodat már száz közül felismerem.
Játssz,hogy mindig halljam, mert így van hitem
Tarts életben!

Emlékeim

2012-01-07T09:50:00.004+01:00

"Ha volna fényképezőgépem - mondtam -,
mindennap lefényképeznélek. Akkor emlékezhetnék,
hogy milyen voltál életed minden egyes napján."
"Mindig ugyanolyan vagyok." "Nem igaz. Folyton változol.
Mindennap egy kicsit. Ha tudnám, megörökíteném."
"Ha olyan okos vagy, miben változtam épp ma?"
"Egy tizedmilliméterrel magasabb lettél, például. A hajad is
egy tizedmiliméterrel hosszabb. "
"Nem igaz!" "De igaz." "De NEM." "De igen." "És még miben, te nagyokos?"
"Egy kicsit boldogabb lettél, és egy kicsit szomorúbb."
"Vagyis a kettő kioltja egymást. és én maradok ugyanolyan."
"Egyáltalán nem. Az, hogy egy kicsit boldogabb lettél,
nem változtat azon, hogy egy kicsit szomorúbb is lettél.
Mindennap mindkettő, ami azt jelenti, hogy most,
ebben a minutában vagy a legboldogabb és a legszomorúbb
egész életedben." "Honnan tudod?" "Csak gondolj bele.
Voltál már boldogabb, mint most, hogy itt fekszel a fűben?"
"Nem, azt hiszem, nem." "És voltál szomorúbb?" "Nem."
"Tudod, ez nincs mindenkivel így...
"Na és te? Te is most vagy a legboldogabb
és a legszomorúbb egész életedben?" "Hát persze." "Miért?"
"Mert semmitől nem vagyok boldogabb és szomorúbb, mint tőled."

Nicole Krauss: A szerelem története

Boldog karácsonyt!

2011-12-24T07:53:00.002+01:00

Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul,

s egyszerre csak kilépsz az Angyalok tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed.
Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép.
És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és
az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.A

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára
megteremtett az Isten.

A jóságot, a szeretetet és a békességet.

Wass Albert

Emlékeim

2011-12-21T16:30:00.004+01:00

Én csak úgy fogadtam el a szerelmet, hogy elhittem vagy
elhitették velem, hogy jó ha adok belőle.

Zsófi óriás lesz! :)

2011-11-01T12:25:00.006+01:00

...Leguggoltam s az óriásból

negyedórára törpe lett.

(Mi lenne, gondoltam, ha mindig

lent volnál, ahol a gyerek?)

És ahogy én lekuporodtam,

úgy kelt fel rögtön a világ:

tornyok jártak-keltek köröttem,

és minden láb volt, csupa láb,

és megnőtt a magas, a messze,

és csak a padló volt enyém,

mint nyomorult kis rab mozogtam

a szoba börtönfenekén.

És ijesztő volt odalentről,

hogy olyan nagyok a nagyok,

hogy mindent tudnak és erősek,

s én gyönge és kicsi vagyok.

Minden lenézett, megalázott,

és hórihorgas vágy emelt

- föl! föl! - mint az első hajóst, ki

az egek felé szárnyra kelt.

És lassan elfutott a méreg,

hogy mégse szállok, nem növök;

feszengtem, mint kis, észre sem vett

bomba a nagy falak között;

tenni akartam, bosszut állni,

megmutatni, hogy mit tudok.

Negyedóra - és már gyülöltem

mindenkit, aki elnyomott.

Gyülöltem, óh hogy meggyülöltem!...

És akkor, zsupsz, egy pillanat:

Lóci lerántotta az abroszt

s már iszkolt, tudva, hogy kikap.

Felugrottam: Te kölyök! - Aztán:

No, ne félj, - mondtam csendesen.

S magasra emeltem szegénykét,

hogy nagy, hogy óriás legyen.

E kertemben...

2011-10-20T17:47:00.004+02:00

E kertemben egy madár,
Keringetem de nem vár
Jaj Istenem, de nagy kár,
Hogy engemet meg nem vár!

Várj meg engem te madár,
Mert magadra maradál!
Csirip-csirip te madár
Mert magadra maradál!

Ha te engem meg nem vársz
Örökké magadra jársz!
Csirip-csirip te madár
Örökké magadra jársz!

Minden hajnalon
Minden éjszakán
Vártam rád madár!

Dalod elhozod,
Fészked megrakod,
Kertembe vissza jársz!

Szép kertem, hűs földem
Néked adnám madár!
Kertemben, minden nap
Dalod hallanám!

Emlékeim

2011-09-10T17:37:00.007+02:00

Minden pillanat egy ébredés
Távolabb a földtől forróbb már az érintés
Amikor minden lángol.
Titokban látom újra szép szemed
Titokban látom újra élvezed, hogy itt lehetsz
És valahogy mindig várod.

Minden tiltott percét, hogy érezzelek,
Hogy újra lássam és fogjam két kezed.
Ennél többet érzem, nem adhatok neked,
Csak egy tiltott percet, hogy itt legyek veled.
Óh, úgy féltelek!

Éjszakába nyúló nappalok.
Tőled távol lenni én már régen nem tudok
Maradj itt végleg nálam!
Ki az, ki tőlem mégis elszakít, kedvesem
Hiába minden, rajtam nem segíthet semmi sem
Hisz ugyanúgy mindig vártam...

Sokszor érzem én, ez túl kevés,
Ajándék vagy nekem, már jól tudom nem tévedés
Szeretni minden áron.
Feledni kéne, mégis elhiszem, így a jó.
Te itt élsz bennem, ez nem változhat meg hirtelen
Bármeddig tart én várom...

Születésnapomra

2011-09-03T13:31:00.006+02:00

Élni való minden élet

Csak magadnak hű maradj,

Veszteség nem érhet téged,

Ha az maradsz aki vagy!

Goethe

Szeptember 2

2011-09-01T17:44:00.007+02:00

"Szeretem azt amikor,

szemedben ébred a nap.

És szeretem azt, ahogyan

a fénye simogat."

Névnapra

2011-08-31T17:42:00.005+02:00

Úgy áldjon meg Isten neved napján,

Hogy beérhesd vele minden órán.

Legyen élted mint a virágos fa:

Remény s öröm virágozzék rajta.

Szeretem...

2011-08-20T19:27:00.001+02:00

Szállj velem!

2011-08-19T21:24:00.003+02:00

Szállj velem, a Föld felett,
Ha már lent élni nem lehet,
Jön a hajnal, s ezer angyal,
Szabad az Ég, nincs baj!
Szállj velem, a Föld felett,
Lehunyt szemmel, a szél vezet,
Jön a hajnal, légy angyal,
Kitör a szív, ha menni akar!

Forog a kerék

2011-08-18T21:16:00.003+02:00

Zűrzavaros képek, lehúnyt szemmel nézed,
elsodor a karnevál.
Évek óta várod, hogy megértsd ezt a táncot,
meg-megáll, körbejár.
Furcsa jelmezt adnak rád és úgy tünik neked,
hogy mindenkinek fontos a rádosztott szerep.
Magadban állsz és nem tudod, mi történt és hogy történhetett.

És csak forog a kerék és csak pörög a kerék
ki se szállhatsz hogyha elég.
És futnak a napok és már magad se tudod,
vajon holnap birod-e még.
És csak forog a kerék és csak a pörög a kerék
ki se szállhatsz hogyha elég.
És játszanak veled, amig észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.
És csak forog a kerék és csak pörög a kerék
ki se szállhatsz hogyha elég.
És futnak a napok és már magad se tudod,
vajon holnap birod-e még.

Nem vagy biztos benne, mikor miért merre,
de pár dolog már elveszett.
Számlát irsz a porba átadnád ha volna,
de furcsa hír, hogy nincs kinek.
A parton állva eltünödsz, a folyó hogy rohan,
te elmennél egy szép nap,
de hová és hogyan,
tudod már, hogy minden túl közel vagy túl messze van!...

Gondolj néha rá

2011-07-12T19:21:00.001+02:00

Álmok

2011-06-15T20:10:00.008+02:00

Sokszor álmodtam már kutyákkal, de ilyen kitartóan és szinte egész éjjel még nem volt rá példa. Egyszerűen nem jött új szereplő, csak Bonifác és Flóra kísért egész éjjel.
Bonifác egy keverék kutya volt, Viktor "örökölte" a házzal együtt. Az előző tulajdonos is úgy vette magához. Ki tudja, milyen élete lehetett szegénynek. De rossz sora volt az biztos. Igyekezett állandóan meglépni, amolyan örök csavargó volt. Nem volt jó házőrző, tulajdonképpen esze álgában sem volt betölteni ezt a posztot. Bonifác lassan megöregedett. Rosszul hallott már, rosszul látott, és télen borzasztóan fázott. Rázta a hideg szegény párát, majdnem megszakadt a szívem ilyen elesettnek látni egy jószágot. Volt egy kis bárányunk, aki egy karámban lakott jó kis széna között. Bonifácot is odaköltöztettük, hogy belefúrja magát a puha takaróba. De állandóan menni akart, sokszor megszökött. Egyszer egy vastag puha ingnek levágtam az ujját, és Bonifác pocakjára húztam, ne fázzon annyira! Egész murisan nézett ki a mi kis házőrzönk, ugyanis az ing( mivel az enyém volt) piros színben pompázott. De azt is leszedte a kis butus. Egyszer megszökött és nem jött haza. Viktor egész nap kereste. Meg is találta, meghalt szegény. Nekem meggyőződésem, hogy az utolsó erejével szökött ki a karámból. Eljött az idő. Lejárt az élet...
Aztán megbeszéltük, hogy kell egy kutya. Természetesen a menhelyről. Kistestű mint Bonifác volt, talán még legyen kisebb. Viktorral elindultunk kutyát keresni, végigzokogtuk az utat, én persze találtam egy macskát aki szabad volt, süttette a hasát kint a napon. Viktor bement letárgyalni, milyen kutya legyen, én pedig elindultam... Sok kutya volt egy ketrecben, nézni is rossz volt. Mindegyik kiabált felém, engem vigyél!!! Csak egy nem, ő ott ült a ketrec végében és nézett. Találkozott a tekintetünk, tudtam, hogy elvesztem. Azért mentem még egy kört, ha visszamegyek talán másképp viselkedik. De tudtam, nem így lesz. Egy kör után benéztem újra, de a kutya le sem vette a szemét rólam. És én sem. Addigra kijött Viktor az irodából, hozott két kicsi kutyaképet két fekete gombócról, hogy nézzem meg.- Én már megtaláltam a kutyát! Nem szólt semmit, jött velem megnézni. Emlékszem, mikor meglátta! - De arról volt szó, hogy kistestű kutyát választunk! Nekem ő kell! A gondozó nagyon előzékeny volt, később kiderült, hogy Flóra egy kedvenc volt. Saját lábon ment be a menhelyre mert bántalmazta a gazdája. Nem sok kérdést tettünk fel. Hogy áll a gyerekekke és a macskákkal? A gyerekeket imádja (és tényleg) de a macskákkal bizony hadilábon áll! Na ez akkor nem derült ki, mert a gondozó ügyesen kitért a válaszadással a macskákkal kapcsolatban. Meg is értettem. Szeretett volna szerető gazdikat kedvencének. Igazán nagyon kedves szeretetreméltó állat. Nem bántam meg, hogy őrá esett a választásom.
Végül is nem tudtam mire vélni ezt a görcsös "kutyás" álmot, gondoltam beszélj az álomszótár!

Álomszótár: Kutya

A legrégibb és leghûségesebb háziállat, ám az ókori Egyiptomban halálisten, a görögöknél a pokol õrzõje. Az álom egyidejûleg tükrözheti mindkettõt, a ragaszkodást és az elmúlást. Szoros kötõdése miatt a kutya átveszi környezetének érzelmeit, néha szinte gazdái helyett betegszik meg. Ön is ilyen érzékeny lélek? Ha támad, ellenséges: saját agresszív késztetései fenyegetõek közvetlen környezete és maga számára.

Hmmm...

2011-05-29T17:54:00.001+02:00

Ha pénzed van, annyi mindent megvehetsz.
Autót és egy szép lakást.
De igaz értéket szívedben keress.
Sose nézd a csillogást!

Nem lehet boldogságot venni.
A szegény néha gazdagabb.
Amiről azt hitted, hogy szép lesz,
csak egy múló pillanat!

A végtelen soha nem lehet tiéd,
hiába is hajszolnád.
Van mindened, de csak voltak álmaid.
Én már sose várok rá!

Gondolatok...

2011-05-07T14:59:00.001+02:00

A legszebb vasárnap

2011-04-30T17:24:00.008+02:00

Zsófika óvódás verse-nekem!

Álruhás királylány az én anyukám.
Télen nyáron farmerban jár mindig az utcán.
De, ha felvenne egy szép, hosszú szoknyát,
mindenki láthatná királylány mivoltát.

Anyukám, vedd fel a legszebbik szoknyád,
a hajadba tűzzél bele csillogó koronát,
ámuljon mindenki, hogy TE milyen szép vagy,
világgá kiabálom : TE CSAK AZ ENYÉM VAGY !

Erikának szülinapra! (Zizi nagy kedvence)

2011-04-25T20:31:00.005+02:00

Üzenet...

2011-04-23T14:21:00.006+02:00

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy.
Csak, hogy lényeink egyesüljenek.

Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.

Petőfi Sándor

Szeretni

2011-02-26T13:41:00.013+01:00

•
• Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz.

Néztél-e már...?

2011-01-19T18:53:00.009+01:00

Néztél már gyerekszembe?

Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos.

Müller Péter

Adjon az Isten

2010-12-30T09:53:00.004+01:00

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

Nagy László

Viktornak...

2010-12-30T07:13:00.000+01:00

Töltött káposzta!!!

2010-12-26T18:10:00.008+01:00

Az az igazság, hogy erre várok egész évben!

A töltött káposzta mindig és mindenhogy finom,

de karácsonykor a kemencében...!

A fotók sajnos nem adják vissza a látványt és az illatot,

viszont mindenképpen megérdemli, hogy megörökítsem!

Istentől megáldott, békés boldog karácsonyt!

2010-12-24T08:57:00.001+01:00

Az emberek sok mindent elhallgatnak a halálról...

2010-11-28T14:20:00.001+01:00

... többek között, hogy milyen hosszú ideig tart, míg a szívedben is meghalnak azok, akiket a legjobban szeretsz.

„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”

"Nem mindig azok vagyunk, aminek látszunk, és csak ritkán azok, aminek megálmodtuk magunkat."

2010-11-20T08:22:00.000+01:00

Akik hiányoznak...

2010-11-01T21:15:00.002+01:00

Számolom az elfogyó időt.
Rám hajolnak szürke háztetők.
Itt vagyok, de nem találsz sehol.
Kérdezel, de nincs ki válaszol.

Hátranézni hidd el nincs miért,
A tegnap úgyis végleg véget ért.
Indulunk, a lelkünk messze jár...
Angyalokkal táncoló madár.

Piramis

2010-10-30T18:23:00.003+02:00

Emlékszem, egész fiatal lány voltam mikor megfogott a hang, dal, a mondanivaló.
A Piramis tipikus eset volt: imádni vagy utálni!
Most is éppen ezt hallgatom...
Pedig nem sokkal vagyok fiatalabb náluk.
"eszi a szívemet, az agyamig rág"
Olyan kifejező, mintha már hallani is lehetne a rágcsálást. :)
Igazán nem lehetett elmondani, hogy egy tipikusan lírai csendes zenekar voltak.
Mégis minden dal a legőszintébb emberi érzésekről szólt.
És persze az élet nagy dolgairól és kérdéseiről.
A lázadó fiataloknak szólt, akik ugyanúgy megélték a nagy érzéseket.
"Rejtőzz el, ahová gondolod,
mindenhogy megtalállak én."
Mosolygok rajta, de akármikor hallgatom még mindig "vihart kavar a bőröm alatt"
Révész Sándort most látni, hát bizony elgondolkodtat az idő múlását illetően.
Hiába hangzik elcsépelten, ettől forog a világ...
"Te szelíden szóltál: soha ne hagyj el
Oly boldogtalan lennék nélküled"
Igazán elgondolkodtató, hogy ha az ember eddigi életében letesz valamit az asztalra akkor mindenképpen fennmaradó, anyagi jellegű lehet.
Én sem alkottam semmi maradandót.
Az emlékeimből élek...
Mégsem érzem hatalmas bűnnek, hogy nem tudok semmivel dicsekedni anyagi téren.
És az életemben sem.
De napokig tudnék mesélni az érzésekről, könnyekről,a remegésekről, szívből jövő nevetésekről.
"Boldog ember, aki álmodozni tud
Boldog ember, aki hinni, bízni tud
Boldog ember, aki jót nevetni tud
Boldog ember, aki néha nap dalolni tud"

Hogy az emberekkel igazán a legkevésbé vagyok jóba.
Az állatokat tenném az evolúció csúcsára?
Hmmm...
Azt hiszem, amennyi pocsék dolog történt velem igazán nem meglepő.
És ezt a sok szennyet mind AZ embernek köszönhetem.
Mi a fenét kéne letegyek az utókornak???
Hogy embereket átverjek és megalázzak?
Azt, hogy a saját célom eléréséhez mindenkit tiporjak el és köpjek le?
Ó, ez tényleg jó perspektíva!
Hát nem, nem és nem!!!
Nem érdekel már egy cseppet sem, hogy annyira meg kell felelnem mindenhol és mindenkinek.
Tényleg igaz, hogy először magunkkal kell kibékülnünk.
De meg tudjuk-e magunknak bocsájtani valaha azt a sok megalázást és megaláztatást, az elszalasztott és a nem elszalasztott lehetőségeket, hogy elszállt az életünk semmiért?
Ja persze, közben vettem egy-két drága dolgot is, hogy legyen teljes az életem, és le tudjak az elszámolásnál vonni egy kis mínuszt.
Igen, majd az elszámolásnál.
Időnként komoly leliismereti problémáim vannak, sokat örlődöm.
De örülök, hogy sokkal rövidebb ideig tart mint régebben.
Mert időnként elbizonytalanodom.
Bár valaki egyszer azt mondta nekem: -Te erős vagy!
Pedig ha tudta volna mennyire gyenge voltam!
Csupán azért nem tudta, mert sosem engedtem látni ezeket a hiányosságokat.
Mert tartásom és rátartiságom az bizony volt! :)
"Kérlek semmit ne monddj!Én nem hiszek túl könnyen.
Túl sok félelem van már mélyen a szívemben.
Túl sok egyedüllét mérgezett már engem,
Még sosem értett meg az, akiben én hittem"
Tényleg van, hogy rámtör a "nagy gondolkodás".
Fölösleges.
Nem fogok sose dűlőre jutni.
Talán nem is lehet.
Ahány ember, annyiféle.
Vajon milyen lehet az a bizonyos "tisztességes" élet?
Ki dönti el?
Vagy kitől kéne megkérdezni?
És ha a gyerekem a saját képemre igyekszem formálni?
Borzasztó!
Akkor majd ugyanezek a gondolatok forognak a fejében?
Majd megkérdezi tőlem, miből gondoltam, hogy ez a "norma"?
A megfelelés?
Amikor majd a fejére dobálják nap mint nap, hogy nem így kell élni az életet!!!
Majd a tapasztalt okosok megmondják!
Na, remélem ettől meg tudom óvni akármilyen áron is!
De ez azt hiszem csak álom marad csupán.

"Én is úgy indultam el, hogy mélyen a szívemben,
Szép és sosem fogyó vágyakat őriztem."

Gondolj rám!

2010-10-27T13:41:00.005+02:00

Ha tőlem elválaszt most épp egy fél világ,

nem bánom.

Ha százszor új nap kél, míg arcod újra látom.

Hisz annyi évet vártam rád, a távolság nem számít

hát.

Én minden egyes pillanatban ott leszek veled,

ha gondolsz rám.

Üzenet egykori iskolámba

2010-10-22T17:58:00.007+02:00

Amikor a 80-as években mi is feltettünk ide egy lakatot...

Amikor alig vártuk, hogy egyszer évente kinyíljon a hátsó kapu...

Amikor ballagáskor átmentünk a lakat falhoz...

Amikor könnybe lábad a szemem, hogy mindez elmúlt...

Amikor a kislányom gyönyörködik a fényes emlékekben...

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek, szabad mellű örömök
S pusztuljatok, bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjúi, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kísértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskolapadok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Ady Endre

Akár az élet...

2010-10-21T18:22:00.003+02:00

Nézd, mint egy spirál-forma pályán
melyen nagy kerék szalad.
Sosincs vége, sosincs kezdet
mint egy végtelen szalag.
Mint egy hólabda a hegyről,
léggömb száll cirkusz fölé,
mint egy körhinta mely pördül
s gyűrűt ír a hold köré.
Mint a mutatók mik kergetik
a számok perceit,
mint egy föld- formájú alma
néma térben forog itt.
Mint egy őrült szélmalom
hajszol át az álmokon.
Mint egy alagút, s a mélyén
rejtett labirintus vár,
aztán megnyílik egy barlang
ahol napfény sosem jár.
Mint egy elfelejtett álom
ott a forgóajtón túl,
mint a koncentrikus körök
hol a kavics vízbe hull.
Mint a mutatók mik kergetik
a számlap perceit,
mint egy föld formájú alma
néma térben forog itt.
Mint egy őrült szélmalom
hajszol át az álmokon.
Mikor kulcs csörög a zsebben
mint a fülben, cseng a szó.
Talán kár, hogy máris elment-
talán éppen attól jó.
Mint a homokban ha sétálsz
nyomod elmossa a víz,
messzi dobszó száll a szélben
ujjad dobol mind a tíz.
Falon keretben pár fénykép
mint egy dal foszlányai,
régi nevek, régi arcok
régi napok képei.
Mikor rájöttél, hogy vége
mikor mindent beláttál,
hogy a sárga őszi tájak
mindig őt idézik már...

Régi szerelem...

2010-10-11T18:04:00.003+02:00

Még mindig megdobogtatja a szívem!

Nagyon-nagyon szerettem ezt a régi Hungáriát!

Bakeliten még hallgatom!

Különben Erikának küldöm! :)

Nagyon szeretném ha "átmenne" az érzés!

A merengőhöz

2010-10-07T18:57:00.003+02:00

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz...

Vörösmarty

Fotocommunity (viktor's photo )

2010-09-24T19:25:00.002+02:00

fotocommunity

Bátorság (?)

2010-09-24T09:40:00.004+02:00

"Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember feltétel nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság."

Márai

2010-09-23T17:39:00.001+02:00

Később...

2010-08-26T10:08:00.003+02:00

Már régen nem írtam semmi "érdemlegeset a blogomba, pedig sok anyag lenne.
Zsófikának elkezdődik az óvoda, stresszelünk mind a ketten. :)
Természetesen semmire nincs időm, pedig hány gyerekem is van?
Ja, egy!
Sorra fog kerülni a lakásom némi-nemű renoválása, én mint a kreatívkodás
alsó lépcsőjén álló egyed, meg fogok próbálni egy-két "mestermunkát" előadni.
Szóval, egy időre szüneteltetem a bejegyzéseket.
Illetve ez most a terv.
De hát nálam sosem lehet tudni...
Ezt sem.
Vannak terveim, és itt egy pici gyerekem.
Soha nem fogom magam utolérni.
De ezt már nem is vettem listába.
Tehát már nem is kergetem magam.
Jó, nem jó, ez van!
Remélhetőleg egészségileg is javulok majd, de ez bizony tervben van!!!

Elmélkedések...

2010-07-16T20:47:00.002+02:00

Lassan, tűnődve

2010-07-09T20:43:00.015+02:00

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szívem

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szelíden

s nézik, nézik a csillagok.

József Attila

A fafaragó

2010-07-09T20:12:00.003+02:00

Na, így sem jó, de legalább nem színes!

2010-06-16T14:32:00.002+02:00

Tilosaz Á.

2010-06-15T17:40:00.003+02:00

Jóbarátok

2010-06-03T19:05:00.001+02:00

Ha arra ébredek...

2010-05-28T19:21:00.003+02:00

Olyan réges régen történt már
Mégis tisztán bennem él,
Ahogy ránk talált az első végtelen éj.
Engem elvarázsolt minden perc
S az a csillogó szempár
Szívem láthatatlan szálakkal szőtte át.

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás,
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár.

Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled,
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek.
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek.
Mit érek nélküled?

Minden édes forró érintés
Új és újabb álmot sző
Körülöttünk közben némán áll az idő.
Sok a messze hívó új kaland
Mibe együtt kezdünk még
S van egy égi kéz mely bennünk őrzi a fényt.

Veled érzem azt, hogy minden más
Csupa fény és őrült száguldás
Amíg mellettem vagy minden nap csoda vár.

Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen ami összeköt veled,
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek.
Hogyha egyszer arra ébredek
Hogy nincsen aki őrzi léptemet
Ha arra ébredek
Félek hogy elveszek.
Mit érek nélküled?

Enyém! (lesz)

2010-05-26T12:42:00.009+02:00

Hol jártál báránykám?

2010-05-25T14:33:00.001+02:00

...Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt....

2010-05-10T19:34:00.001+02:00

Anya

2010-05-02T07:15:00.004+02:00

Nem lesz több tánc...

2010-04-29T16:19:00.004+02:00

Meddig tart egy mesés nyár,
meddig szép egy csodás táj?
Amíg rágja a rozsda a fegyvert,
amíg látja az ember az embert-,
de van bennünk egy gonosz báj...

Féled már a hatalmát,
érezted már haragját-,
mikor támad a tűz, te is karmolsz:
talán megmenekülsz, ha harcolsz-,
de így végzed be parancsát...

Várt már ránk, ártó láng-,
egy őrült vágy: kard és lánc.
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
vele véget is ér, ami játék-,
ó, nem lesz több tánc!

Várt már ránk, vért kívánt-,
de ha bosszút állsz, fényt nem látsz!
Aki bújt, aki nem, jön az árnyék,
mert a tegnapi seb ma is fáj még-,
ó, így nem lesz több tánc!

Meddig véd a szelíd szó,
meddig maradsz álmodó?
Amíg őrzöd a fényt, amit érzel,
amíg más mosolya neked ékszer-,
'míg él benned a varázsló!

De mindig volt egy sötét vágy-,
szenvedtél, ha föléd szállt.
Hiszen semmibe vette az álmod,
hogy az életed játszva lejátszod-,
és mindig lesz egy sötét vágy...

Mormoták :)

2010-04-07T19:32:00.008+02:00

Okosabbak lesztek reggelre ha a könyvet a párna alá teszitek...

Biztonságban

2010-04-01T12:49:00.001+02:00

Egy nagypapa olyan valaki,

akinek ezüst a haja és arany a szíve.

Reggel kaptam... :)

2010-03-08T07:46:00.010+01:00

Köszönöm!

Minek örüljek?

2010-02-06T19:41:00.004+01:00

"Minek örüljek?" – kérded.

Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz,

a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha

holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell,

a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit

szemmel már nem látsz, ott a hazád.

Müller Péter

Felnőtt gyermekek

2010-02-05T20:30:00.009+01:00

Ugye voltál gyermek,
Mi most is vagy.
Lerohantak az évek,
az idő elhagy.
Bámuló szemmel,
újra nyíló szívvel
játssz mindent át,
Mit az élet kínált neked.

Felnőtt lettél, azt hiszed.
Hiszen most is játszol,
s komolyan veszed.
Pedig a rejtély,
mit soha meg nem leltél,
még most is vár,
ahogy megjöttél és indultál.

Azt mondom - játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta a szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltam rég.
Az kell most még.

És eljöhet egyszer, hogy azt hiszed,
mert őszhajú lettél, öregebb szíved.
Pedig most érzed,
gyermek lett a lelked,
és szállnál még,
ahol még szebb az ég neked.

Álomtakaró

2010-01-26T14:07:00.002+01:00

Álmaidból szőjj puha takarót,
s terítsd magadra,
mert kint hideg van.

Sződd nagyra,
hogy nekem is jusson belőle,
mert én is fázom.

Sződd még nagyobbra,
hogy mindenkit betakarhass vele,
mert hideg a világ és idegen.

Énekeld el az álmaidat,
és táncolj hozzá.
Dalod legyen melegem, táncod erőm.

Serény kezekkel öltsd a szálakat
készítsd el hamar, mert fázom
siess, hogy minden a helyére kerüljön,
mielőtt lemegy a fény.

Énekelj nekem,
suttogva, tündér-éneket
hogy gyönyörű álmunk legyen,
míg csendben alszunk,
s feledjük a fagy-sötét éveket.

Őri István

Záró

2010-01-21T11:41:00.002+01:00

Ugye a többit is végig tudjuk együtt csinálni?

A csoda!

2010-01-20T19:50:00.008+01:00

3 évvel ezelőtt éltem át ezt a csodát, Zsófika személyében. Sokszor gondolkozom rajta, vajon mi okból kifolyólag adott az élet egy lehetőséget, hogy átélhessem az anya szerepet.
Minden esetre nagyon nehéz volt ez az időszak. Ha már megadatott a csoda, miért kell érte ennyit szenvedni? De mindenképpen megérte! Soha nem is gondolnék mást egy terhességgel kapcsolatban. Az orvos már az 5-ik hónap végén megkérdezte, hogy bírom-e még? Hát persze!
Pedig már akkor úgy éreztem, soha nem jön el az idő. 7 hónapig dolgoztam, persze nem a laborban, de szerencsére kint a bázison a megszokott kollégákkal. Sokat kínlódtam a görcsökkel, hányingerrel. És sajnos sokat voltam egyedül. Nem panaszképpen, hiszen már elmúlt.
Viktor munkája ilyen. Meg persze szeret fényképezni!
Örökké hálás leszek érte, hogy átélhettem az ő révén amire minden nő vágyik.
Ez a dolgunk a világban. Már soha nem leszek egyedül akármi is történik. A 27 hónapos szoptatás olyan közelséget adott amilyen talán a köldökzsinór egy gyermek és anya között.
Összetartozunk, immár örökre és elválaszthatatlanul.
Ez a ragaszkodás nem ámítás, nem hazugság.
Amikor délután azt mondja a bölcsiben: Azért sírtam mert már annyira vártalak! Azt hittem, hogy nem jössz értem! Ugye anyuka nem hagysz el engem?
Minden alkalommal könnyeket csal a szemembe.
Kislányom én soha nem hagylak el téged!
Akkor jól van, gyere adok egy puszit! Szeretlek!
Kellenek ennél szebb és őszintébb szavak?
Mástól úgy sem kaphatunk ilyet.
A legbiztosabb forrás a testünk és a lelkünk egy darabja.
Bár Zsófi az apját is nagyon szereti. Ha Viktor hangosabban szól rá, külön sértésnek veszi és rögtön elkezd zokogni! Olyan édes, ilyenkor úgy sajnálom, pedig megérdemli a dorgálást.
Érdekes, hogy milyen ösztönök szabadulnak fel egy anyában!
Soha nem gondoltam volna, hogyha veszélyben érezném a gyerekem, akárki torkát rögtön ketté tudnám harapni!
Még a legkisebb rossz mozdulatra is! Valószínűleg bújkáltak bennem ezek a nem éppen nőies
tulajdonságok, de legalább most szabad folyást engedhetek nekik! :) Ez persze nem így van!
De mindenképpen előtérbe kerültek.
Soha nem fogom elfelejteni, hogy spenótot akartam főzni aznap, mert annyira kívántam!
Aztán délután elkezdett szivárogni a magzatvíz. Dóriék bevittek a szülészetre 20-án.
21-re voltam kiírva. Nem történt semmi, Viktort hazahozták a munkahelyéről.
Emlékszem, megettem az összes madárlátta ennivalót mert oly éhes voltam.
A kollégám felesége volt éjjel a szülész. Este 10-kor végeztem a vizsgálatokkal, és a pakolással.
Gondoltam, alszom egy kicsit. Persze csak gondoltam! Éjfélkor mintha egy lombfűrésszel hegedültek volna a derekamon. Eszembe is jutott: Andrej hegedül, vagy lombfűrészel? De akkor nem volt már kedvem derülni rajta, pedig imádom ezt a számot. Nem sokáig bírtam, fel kellett kelnem. Úristen! Azt mondták nekem, a görcsök kb. kétszer annyira fájnak mint a menstruációs görcsök. Tornáztattam az agyam, ki volt ez az elvetemült aki ilyen baromságot mondott? Lehet, hogy egy pasi, aki soha nem fog érezni sem ilyet, sem olyat. Szerencséjére nem jutott eszembe, mert szegényt azt hiszem megátkoztam volna egy időre. Aztán valahogy 5 óra lett. Szegény Eszti szabadkozott, hogy kénytelen-kelletlen neki kell adni a beöntést. Hurrá! Nem elég, hogy alig tudok mozdulni még a hasam is menni fog! Hát, tényleg nem megy élmény számba a dolog.
Egy szegény apuka kint volt a feleségével a wc előtt, de ők sem távoztak egykönnyen. Aztán még megjelent egy pár "beöntött" anyuka. A látvány valószínűleg sokkoló volt szegény embernek, mert könnyes szemmel azt mondta, soha nem gondolta volna, hogy a születés ekkora fájdalommal jár. Hát én sem!
6-ra egy ujjnyit tágultam. Nem hiszem el! Ennyit szenvedni, hogy feltehessek egy tampont????
Egy kis gyorsítót! Meg is lett az eredménye! Szinte vég nélkül éreztem a fájásokat, és hallottam ahogy telefonálnak az orvosnak, hogy igyekezzen bejönni. Mire beért már hárman gyömöszöltek, hogy az érzéstelenítést meg tudják csinálni. Valahogy nem tudtam felhúzni a lábam! Hamar hatott. De jó! Egy kicsit el lehetett lazulni. Még a humorom is visszatért. Jókat mosolyogtak, mert mondták, hogy ez csak a teszt adag volt, a tolófájásokig el kell múljon a hatás.
Annyira nem aggódtam, gondoltam ennél már csak jobb lehet. Persze! Álmomban!
Állandóan pisilnem kellett, de nem tudtam. Éreztem a katétert, már gyanús is volt.
Kell a hely, ne legyen tele a hólyag, hiszen úgyis fenékkel jön ki a drága!
Aztán jöttek a fájások. Zsófika nagyon meg akart születni, de nem tudott. Hallottam, hogy jön a prof és mondják neki, hogy rosszak a gyerek szívhangjai és az én vérnyomásom repül felfelé.
Szülés előtt megmondták, hogy csak nagyon indokolt esetben alkalmazzák a császármetszést.
A prof rábólintott. Szerencséje volt. Azon gondolkodtam, ha esetleg vacillál nemes egyszerűséggel tökön rúgom. Hiszen pont a lábam előtt állt. Nem is értem, hogy gondolhattam ilyen hülyeséget, de teljesen komoly gondolat volt. Érzéstelenítés. De jó! Most mi lesz? Féltem, de egyben örültem is annak, hogy vége lesz. Műtő, még egy adag érzéstelenítés. A sok lámpa, sok ember, a hideg, a félelem. Egyedül. Biztos, hogy nem kér egy altatót? Hallottam homályosan a kérdést. Nem. Ha eddig kibírtam, addig nem is akarok . Csak ha megláttam a kislányom. Majd akkor.
Hát, mit mondjak? Nem tudom szerencsére milyen lett volna a másik fájdalom, de így teljesen úgy éreztem mintha tépték volna a hasam, aztán meg boxkesztyűvel csapkodtak volna bele. Egy kedves hölgy, az altató orvos a fülembe súgta: anyuka maga egy hős! Elmosolyodtam bár szerintem az adott helyzetben inkább vicsorgásra hasonlíthatott. Azóta már inkább gúnyosan mosolygok magamon. Malacka a Hős!!!
Végre megszólalt az orvos: Mit ígértem?
Én döbbenten: kislányt.
Na, akkor az is lett!
Meghallottam a hangját. Az enyém! Az én kicsi lányom! Odahozták megmutatni.
Anyuka nagyon szép kislánya született!
De ezt már alig hallottam mert szabad folyást engedhettem végre a könnyeimnek.
A doktornő simogatott: Na most már elaludhat végre!
Aztán az intenzíven ébredtem. Csak éppen fogalmam sem volt hol vagyok.
Tele volt a szoba anyukákkal. Mosolyogtak. Szia! Hallottuk, milyen ügyes voltál.
Ugye te vagy a karambolos anyuka?
Na, gondoltam, marhajó!
Malacka anyuka, karambolos anyuka.
Mi jöhet még? De mi ez a sok szarság itt a takaró alatt, és hogy a fenébe fáj ennyire a hasam?
Azért erre nem számítottam. Mindenféle zacskó, csövek, vér. Fujj! Mindig rosszul voltam az ilyentől. Majdnem hangosan felnevettem, mert eszembe jutott, mi lesz ha még le is hányom magam? De levegőt is alig tudta venni, nem ám nevetni!
Zsófika az intenzíven, nem is láthattam, csak holnap.
Aztán másnap mint egy kiképzésen. Ébresztő, talpra!
Mi van? Hülye ez a nő? Mindenki csak kamillázott.
Talpra kell állni és el kell menni megmosdani és wc-re.
Aha, az érdekes lesz. Megmondom őszintén, én voltam a legutolsó aki fel tudott kelni. Pedig annyira akartam. Hiába. Mindenki fele annyi idős volt mint én. Sajnos a kor nem hazudik.
Hiába voltam állandóan izgő-mozgó, rohangáló. Ez más. Nagyon elkeseredtem. Talán majd minden sokkal nehezebb lesz nekem mint a többieknek? Azt hiszem igen.
Szeretnék helyt állni. Hiszen a gyermeket én hívtam életre.
Régebben is le akartam írni nagy vonalakban ezt az élményt, de valahogy elmaradt. Most pótoltam.
Tényleg sokat fakult a fájdalom. De még érzem.Nem akarom elfelejteni a születést.
Időnként megnézem a zárójelentésem. Másképp is történhetett volna. De együtt sikerült!
Édes Kislányom! Köszönöm, hogy megszülettél!

Látjátok testvérek, ennyi az élet...

2010-01-16T19:27:00.014+01:00

Elmúlt egy év

2010-01-01T00:05:00.005+01:00

Elmúlt egy év, hova tűnt a szép tavasz, hajnali szél?
Az első rügyező ág, a találkozás?
Egy év elmúlt, hova tűnt az édes nyár, szép szerelem?
A forró éjszakák, ígéretek?

Elmúlt egy év, hova tűnt a fáradt ősz, sokszínű táj?
A hulló csillagok, a búcsúzás?
Egy év elmúlt, hova tűnt a hideg tél, a nagy havazás?
A sápadt napsugár, a várakozás?

És jön majd még sok-sok év;
Akire vársz talán majd rád talál.

Az élet nem áll meg soha, a végtelen tánc.
Akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz.
Szoríts meg jól, ha engem kívánsz.
Addig szeress, amíg látsz!

Boldog Új Évet!

2009-12-31T23:49:00.004+01:00

Karácsonyi rege

2009-12-27T17:30:00.003+01:00

Remélem, a késői jókívánságok helyükre kerülnek így is...

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

lll.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Ady Endre

Készülődés

2009-12-14T19:15:00.005+01:00

Egy pár képet megörökítettem a kiállítás előző napjáról. Eleinte nem ment olyan jól a keretbe szerkesztés, de Viktor hamar rájött a csínjára-bínjára.
Ezért ugyan elég rugalmasan ment a dolog, mégis késő este foglalták el a képek a nekik szánt helyet.
Még itthon sokat beszélgettünk a képek kiválasztásáról. Voltak a mostani munkahellyel kapcsolatosak is.
Nekem az volt a véleményem, azokat nem kéne kiállíteni, mert a cím mégis "Erdővidék".
Az otthoni emlékek friss fotográfiaként kéne szerepeljenek.
Szóval a lényeg, hogy mégis felkerült egy-két más jellegű kép.
Sokan odamentek beszélgetni Viktorral, hiszen köztük, és a szemük előtt nőtt fel.
Egyszer megütötte a fülem egy megjegyzés:
-Nekem ez a kép tetszik a legjobban! A bánya, az életem!
Ez a kép lett volna az egyik amelyiket nem javasoltam, hiszen annyira a mostani életről szól.
Mégis a bácsinak (úgy tudom Márkó Laci apukája) hatalmas örömet szerzett.
Érdekes, mennyire kiszámíthatatlan az emberek érdeklődése, lelki világa.
Igazán megérte kiállítani, hiszen csak átvitt értelemben volt szó erdővidékről.
De a bánya minden vidéken ugyanazt jelenti. Az életet. A család életét. A minden napi gyötrődést a föld alatt. A gombócot a torokban, vajon ma is meglátni a napfényt?
Apám is a bányánál dolgozott. Először a szénbányánál, később az uránnál.
Meg is nyomorodott, tönkrement az egészsége.
Gyakran álmodik azzal, hogy a vájvégen csákányol. Az élete volt a bánya.
Meg is könnyezte az "utolsó érces csillét". És én is.

Újra itt!

2009-12-03T13:40:00.002+01:00

Azt hiszem kicsit felfrissítem a blogom! :) Igazán meglepődtem, hogy emaileket kaptam ismeretlenektől, akik szerettek volna új bejegyzéseket olvasni. Igazán köszönöm az érdeklődést, igyekszem több gondot fordítani az írásra. Hozzáteszem, szerencsére nem vagyok egy notórius blogozó. Nem érzem rosszul magam akkor sem ha naponta nem pásztázok végig legalább harminc blogot, és nem produkálok pszichiátriai kórképet akkor sem ha minden napra nem születik valami az oldalakra. Annál azért tartalmasabb elfoglaltságot találok magamnak!
Igaz, hogy a menő kreativitások közül nem sokat művelek, de szinte naponta van ilyen jellegű megoldásra váró feladat. Korán kelek, dolgozom, és van egy pici lányom! Az időm pedig a nullával egyenértékű. Ha napközben elhatározok valamit, amit kikapcsolódásként tervezek, estére már köddé foszlik a gondolata is. Hiába, kevés az idő... Lottóznom kéne!!!!
Vagy mást! :-) Ha többet lógnék a neten talán megtalálnám a megfelelő megoldást az idő hiányra! De legalábbis a munkaidő csökkentésre, az esetlegesen megváltozó anyagi körülményeimre való tekintettel. Hú a mindenit, de szép kerek mondat volt és milyen jól hagzik!!! Na, szóval van egy pár erdélyi kép amit szeretnék feltenni, és egy-két mondattal kommentálni Viktor fotókiállítását. Szólnék róla, hogy alig tudtam kijutni Romániából, pedig a gyerekem nem érezte az országok közötti határt mert szeretett volna egy pár pécsi boltba elmenni ! (hát még én!!!) :)
Remélem, kicsit lesz mégis időm ezekre is mert hétvégén mikulásváró linzersütés lesz otthon Zsófival. És az én Drágám annyira segít....!
Szeretném behozni végre Viktor fényképező gépét a munkahelyre, legyen megörökítve az egész társaság többek között a kémián.
Tervek, tervek, tervek...

Az élet harca

2009-10-24T18:03:00.011+02:00

Ne add fel az álmaidat és az ábrándjaidat! Ne engedd, hogy az élet elvágja a zsineged, mielőtt felorsóznád azokat az álmokat... tartsd feszesen ... ... és orsózz .... ne add föl .... kapaszkodj bele a hálóba ... , s ha a már benne lévő álmok kiszökkennének, ugorj a vízbe és ússzál utánuk az életed kockáztatásával is.... de ne engedd őket elszökni...!

Justin Daniels

Nem tűntem el

2009-09-24T11:13:00.013+02:00

Nem tűntem el, csak nincs miről írnom. Illetve ez így nem helyes, mert írni minden nap lehetne. Csak éppen semmi olyan nincs amit szívesen "papírra" vetnék. Ildi barátnőm mondta, hogy régen írtam a blogomba. Nem érzem magam igazán jól sajnos, és még ez a hülye allergia is támad ezerrel!!!! Talán majd ha bejön a rossz idő. Pocsék időben úgysem szeretek kimozdulni. Persze a kötelességek ez alól természetesen kivételek. Tehát állandóan megyek és teszem a dolgom! Aminek persze semmi látszata!!! De mindez nem érdekes, hiszen Zsófi úgyis felforgat mindent mire a végére érnék. Akár egy mókuskerék. Tulajdonképpen erről szól az életünk!
Bár, 43 évesen ez tényleg nehezebb feladat mint fiatalkán. Ugye kedves Viktor?
Az a pár óra különbség azért meglátszik mégis rajtunk.
A ráncokat illetően mindenképpen. :)
De így, hogy már tudom, a jó negyvenes nők mennyire kapósak ráncosan is,
átretusálhatom az arcom kissé fonnyadtabbra!
Bár, ha feltételezzük, hogy mások is megérik ezt a hatalmas kort, már most érdemes
elkezdeni a nem foglalkozást az öregséggel az illetőnek!
Természetesen a női nemről tudok csak nyilatkozni.
Az igazat megvallva, én még nem találkoztam olyan nővel aki némi-nemű
hajlandóságot ne mutatott volna valamilyen szépségápolási praktikával szemben.
Na, nem a szájtépőkről beszélek! Mer' azér' én nagy titokban kiderítettem, hogy a szőnyeg alatt laposan ők is hódolnak a nőiességet fokozó fortélyok valamelyikének.
Szőnyeg felett pedig teeeeeljesen natúrak.
Még várok egy pár évet, hátha eljön végre az én időm is!
Csak el ne felejtsem bekapcsolni a helyesírás- ellenőrzőt.
Bár én nem varok annyit, hogy ez egy oldalon többször megismétlődjön!
De se baj! Egy darabig elég a jó popsi, üres fej! Aztán marad az üres fej!
És a meg nem békélés az idővel.
Tagadhatatlan, a számomra "normális" reakció valóban a tiltakozás az elmúlás ellen.
Senkit nem ítélek el, ha ezt nem tudja elfogadni.
Valószínűleg Gergely, Gép, Berta Ildikó nagymamaként is is úgy fog öltözni mint most,
csak éppen már a veteményesben lehetne madárijesztő.
De Gergely Ildi csak egy a sok örökifjú, fiatalasszony közül.
Én is idáig jutnék?
Nem tudom.
Minden esetre egyenlőre elhessegetem a gondolatot magamtól.
Ez olyan hülyeségnek tűnik mint a pasiknál a kapuzárás előtti pánik.
Létezik ez vajon?
Valamilyen formája biztos van, csak nem értem, mit akarnak vele bizonyítani?
Hiszen az "idegenben" való produkció is csak ideig-óráig működhet.
Az is pont olyan lesz mint az a rongyos régi.
Egy idő után már nem lesz olyan hely ami megfelelne.
És nem feltétlenül bennünk nőkben van a hiba.
Aztán (lopott kifejezés de nagyon találó :) vén gatyarohasztó lesz mind.
Egyszerűen bele kell törődni.
Nehéz. Nagyon nehéz.
És irigykedve nézzük a fiatalokat, milyen szépek.
Hát persze, a megállíthatatlan folyamat.
Ettől kerek a világ.
Mégis negyven évesen nemes egyszerűséggel középkorú vagy.
Hát, meglehetősen szarul hangzik, akárhogy is szépítjük.
Talán az a baj, hogy az életünk szebbik fele elmúlt.
És nem találjuk a lehetőségeket, hogy ennek a szakasznak a kellemes
részét megtaláljuk, hiszen nem térünk napirendre a ráncok, a fájó derék és a csikorgó izületek
ténye miatt. És szinte egyik napról a másikra jön. Ha nem vennéd észre, belefészkeli magát a gondolataidba, hogy tudatosuljon benned.
Foglalkozz vele!
És rettegj amíg valóban el nem ér.
Ó de szép gondolatok voltak! Mindjárt meg is sajnálom magam! :)))
Hát, mára ennyi volt az eszmefuttatás természetesen kizárólag elvi síkon.

43

2009-09-03T12:39:00.014+02:00

Itt ül az idő a nyakamon,

Kifogy az út a lábam alól.

Akkor is megyek, ha nem akarok,

Ha nem kísér senki utamon.

Arcom mossa eső és szárítja a szél,

Az ember mindig jobbat remél.

Porból lettem s porrá leszek,

Félek, hogy a ködbe veszek.

Egyszer véget ér...

2009-09-02T12:02:00.016+02:00

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár,
Ami elmúlt, soha nem jön vissza már.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,
És az állomáson állunk, ahol integetni kell,
De a búcsúra csak pár ember figyel.

Egyszer véget ér a lázas ifjúság,
Egyszer elmúlnak a színes éjszakák,
Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár,
De a szívünk addig új csodára vár.

Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk,
Talán abban van az utolsó remény.
Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz,
De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény!

Egyszer véget érnek múló napjaink,
Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink,
Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk,
De még addig mindent újra kezdhetünk!

Aki a holdba vágyott

2009-08-28T19:38:00.041+02:00

Volt egyszer, hol nem volt egy gyermek, aki nagyon, nagyon szerette nézni a holdat. Ahogy besötétedett, a csillagok előtűntek és felkelt a hold, megfeledkezett mindenről és nézte, addig nézte, míg csak el nem aludt. Ahányszor valami nem tetszett neki itt a földön, mindég azt sóhajtotta:

- Istenkém, csak fölmehetnék egyszer a holdba.

Hogy milyen lehet ott a világ, azt el sem tudta képzelni, de gondolta, hogy sokkal szebb, mint itt a földön.

Egyszer, amint az udvaron üldögélt és megint a holdat bámulta, parányi emberke jelent meg előtte. A fiúcska megijedt, de az emberke szelíd hangon mondta.

- Ne félj tőlem, kisfiam, azért jöttem, hogy teljesítsem azt, amire a legjobban vágyol.

A fiúcska nem sokat gondolkozott, hamar ráfelelte:

- Szeretnék fölmenni a holdba.

Az emberke nagyot nézett, újra megkérdezte:

- Igazán ez a legnagyobb vágyad? Jól gondold meg, mert csak egyet teljesíthetek.

A gyermek megint csak azt mondta:

- Szeretnék fölmenni a holdba!

Akkor az emberke ezüst sípot vett elő, hát uramfia, finom ezüst létrácska ereszkedett le a csillagok közül, a gyermek szépen fölsétált rajta és feljutott a holdba.. No, ott nézett ám nagyot!

Akármerre fordult, minden ezüstből volt. Ezüstemberek járkáltak ezüstruhában. Ezüstfákon ezüstmadár dalolt. Ezüstlovak húzták az ezüstkocsikat. Mindenki csengő, ezüsthangon beszélt. Tetszett a fiúcskának a szép Ezüstország, hát még, mikor neki is adtak ezüstruhát, ezüstcipőt, ezüstkocsit. Hamar beült és addig kocsikázott, míg meg nem éhezett.

Akkor bekopogtatott az egyik ezüstházba, ott éppen ebédeltek, meghívták őt is. Leült a kisfiú az asztalhoz, de bizony furcsa ételek voltak ott. Az ételek is mind ezüstből voltak. Az ezüstemberek hamar megették, ízlett is nekik, de szegény fiúcska földi fogacskája sehogysem tudta megrágni az ezüstkenyeret. Úgy belefájdult a foga, hogy sírva fakadt. Nagy ezüstkönnyek peregtek az arcán. Hanem azért csak éhesen kelt fel az asztaltól.

A sok sírásban elfáradt, lefektették hát az ezüstágyba, de milyen hideg, milyen kemény volt az az ágy! Nem találta a helyét benne, fájt a háta, fájt a dereka, egyszerre csak eszébe jutott, milyen jó puha, meleg ágyacskája van otthon, maga az édesanyja szokta megvetni. Éhes is volt, fáradt is volt, nem kellett neki többé Ezüstország, csak azt kiáltotta:

- Édesanyám!

Ahogy elkiáltotta magát, ezüstfelhő ereszkedett alá, szép gyöngéden fölemelte és szállt, szállt vele a szélnél sebesebben lefelé, és egyenesen a földi ágyacskájába tette le. De nem is kívánkozott a kisfiú többet fel a holdba.

Otthon

2009-08-23T18:13:00.014+02:00

Nagypapa öröme.

Készülődés az ebédhez.

A konyhatündér kérés nélkül is besegít!

Ez igazán ínycsiklandozó!

Virág nélkül meg sem enném!

És rotyogott a pörkölt.

Zsófi nagyon otthon érezte magát, a rosszalkodást illetően mindenképpen.

Nagyék

Orsika lábsérülése miatt csak ilyen kirándulásra futotta.

Az esti szórakozás sem maradhat ki.

Gyalog szerettem volna jönni

2009-08-21T19:47:00.009+02:00

Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: - a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.

Gyalog szerettem volna jönni
át a szogalmas földeken,
mindenkinek által kiáltani,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
"Na és a munka, hogy megyen?"

Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: -"Semmit se változott!"

Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Váci Mihály

Szegénylegény balladája

2009-08-21T17:41:00.023+02:00

Hosszú úton jár a szegénylegény,
Vérző sebet hord a szíve helyén.
Lelkén bánat ül, oly fagyos, mint a tél.
Útján nem kíséri csak a kósza szél.

Távoli földről indul sok napja már.
Bízik még, hogy nyugalmat talál
Arcán legördül a könny és porba hull.
Árva magánya a lábához simul.

Forró napsütésben szíve tiszta jég.
Szemeiben somorúság csillagfénye ég.
Vállán tarisznyában búcsúlevél
Hitről, szerelemről, bánatról mesél.

Hosszú úton jár a szegénylegény,
Szívét nem élteti többé remény,
Párját odahagyta, nincs már kit szeret.
Nehéz lépteitől a föld is megremeg.

Emlékvers

2009-08-14T21:14:00.025+02:00

Szép gyermekkor virágos kertjéből

Ne vágyj kilépni oly korán.

Hisz örömödnek, nyugalmadnak vége

Ha túl léptél a kert kapuján.

Maradj benne ameddig csak lehet,

Kevés örömet nyújt a zord való.

Az életet addig szeretheted,

Míg gyermek vagy, bohó, álmodozó.

Játszunk tovább!

2009-08-13T18:40:00.007+02:00

Ugye voltál gyermek,

Mi most is vagy

Lerohantak az évek,

az idő elhagy.

Bámuló szemmel,

újra nyíló szívvel

játssz mindent át.

Mit az élet kínált neked.

Felnőtt lettél, azt hiszed.

Hiszen most, is játszol,

s komolyan veszed.

Pedig a rejtély,

mit soha meg nem leltél,

még most is vár,

ahogy megjöttél, és indultál.

Azt mondom - játszunk tovább!

Újra álmodjunk hát,

mint a felnőtt gyermekek.

Még mindig tiszta a szív,

és ha valami hív,

kell, hogy újra ott legyek,

hol voltam rég.

Az kell most még.

És eljöhet egyszer,

hogy azt hiszed,

mert őszhajú lettél,

öregebb szíved.

Pedig most érzed,

gyermek lett a lelked,

és szállnál még,

ahol még szebb az ég neked.

Tölgy

2009-08-12T19:48:00.018+02:00

Azt hiszem

2009-07-15T19:44:00.019+02:00

Azt hiszem, hogy szeretlek;

lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.

De láthatod, az istenek,

a por, meg az idő

mégis oly súlyos buckákat emel

közéd-közém,

hogy olykor elfog a

szeretet tériszonya és

kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,

mint a természet éjfél idején,

hangtalanúl és jelzés nélkül.

Azután

újra hiszem, hogy összetartozunk,

hogy kezemet kezedbe tettem...

Pilinszky János

Szerelem

2009-07-01T19:43:00.001+02:00

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Olyan szépek voltunk

2009-06-30T21:17:00.006+02:00

Olyan szépek voltunk

tiszta szívvel még .

Azt hittem, hogy jó lesz,

hogy neked így elég.

Valahogy össze omlott

minden, és már nem tudom hogy mért.

Egyre hajtogattad sírva

nem számít hogy véget ér.

Pedig mindig azt hittem, hogy neked ez jó!

A hajad mostanában

másként hordod már.

De nekem ugyanúgy szép

vagy, ugyanaz a lány.

Sokszor lopva nézlek

ahogy fáradtan állsz ,

nagyra nyílt szemekkel

talán egy jelre vársz.

Valahogy össze kéne jönnünk,

mindent megbeszélhetnénk.

Egyszer szépek voltunk együtt

hátha újra kezdhetnénk,

talán újra kezdhetnénk

mert nekem ez jó.

Óda

2009-06-29T22:05:00.004+02:00

Szeretlek, mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek, mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek halandók,

amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,

őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves, szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

Milyen magas e hajnali ég!

Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,ver a szivem.

Bátaapáti, ahogy én láttam

2009-06-29T20:30:00.014+02:00

"őrizd azt a lángot"...

2009-06-26T12:25:00.014+02:00

Minden vágyad, minden álmod
csak egy karnyújtásra van.
Holnap minden régi harcot
majd megnyersz biztosan.
Az a küzdelem már a tegnapé,
csak álmodj, boldogan élj!
Majd itt leszek és védelek,
ha ránk borul az éj.

Addig húzd közel a távolt,
vagy hozz egy csillagot.
Nekem őrizd azt a lángot,
ami bennem is ragyog.
Égjen még és mindig jobban,
ami hajt, és egyre űz.
Sose gondolj már a rosszra,
amíg bennünk ég a tűz.
Ezer hold és minden csillag
keres téged mondd meg hol vagy?
Tudnom kell, merre jársz.
Ezer hold és minden csillag
őrzi álmunk .
Most, hogy itt vagy
örökké elkísér a fény.

Tudom, semmi baj nem érhet,
de rossz, hogy nem vagy itt!
Ha kell, én minden harcot állok,
mert féltem álmaink.
Égjen még és mindig jobban,
ami hajt, és egyre űz.
Sose gondolj már a rosszra,
amíg ég bennünk a tűz.

M7

2009-06-21T21:12:00.023+02:00

Ha pénzed van,annyi mindent megvehetsz
Autót és egy szép lakást.
De igaz értéket szívedben keress
Sose nézd a csillogást!

Nem lehet bodogságot venni.
A szegény néha gazdagabb
Amiről azt hitted,hogy szép lesz,
Csak egy múló pillanat!

A végtelen soha nem lehet tiéd
Hiába is hajszolnád.
Van mindened,de csak voltak álmaid
Én már sose várok rá!

Pályaavató a kedvenc fotóimból

2009-06-16T19:05:00.009+02:00

Nem adom vissza

2009-06-13T21:19:00.020+02:00

Visszaadok én mindent,

Ha visszaadni lehet.

De nem adom vissza

A szemed.

Belőlem fognak nézni

Téged és egy kék tavat

S mit e földön nézni

Még szabad.

Visszaadok én mindent,

Ha visszaadni lehet,

De nem adom vissza

A szemed.

Ady Endre

Szerelmetes dal

2009-06-06T16:13:00.026+02:00

Őszi eső, bús zivatar. Borús eget felhő takar.

Merre megyen így a szívem?Hol keressem kedvesem?

Lábaidnak búvó nyomát hogy kutassam éjeken át?

Rám tekergő setét erdő künn és itt benn szívemben.

Fák közében bagolymadár. Rikoltása hozzám talál.

Híred hozza hangja felém. Szívemben csak te járkálsz.

Szél kavarta őszi levél Holdnak útján hozzád kísér.

Erdőn túli tisztás szélén egymagadban reám vársz.

Szerelmetes párom vagyol. Hozzád futok, hozzám futol.

Szétrebbennek a fellegek. Holdnak fénye megérint.

Átkarolva hozzám simulsz. Vállaimra némán borulsz.

Szép szemedből csillag fénye két szememre csodát hint.

Elrebegjük, ki mint szeret. Te engemet, én tégedet.

Ájkainkon csóknak íze. Forró tűz a nyomában.

Szívünk kacag, szemünk nevet. Belénk bújt az ördög lehet.

Te sem bánod, én se bánom. Érzem, újra tavasz van.

Macskák

2009-06-05T20:09:00.004+02:00

Egyszer valakitől egy nagyon kedves emailt kaptam. Tudta, hogy nagyon szeretem az állatokat, különösen a macskákat. Nem tudom mi lehet az oka, hogy ezek a szőrpamacsok nyerték el a kegyeim. Azt hiszem sokban hasonlítunk. Csecsemő korom óta a közelemben voltak. A kisugárzásuk különleges, ahányan vannak annyi félék akár mi emberek. Azért egy fontos különbség mégis van... Nem színészkednek. Azt mutatják amit gondolnak. Igénylik a szeretetet, akárcsak mi, hálásak is érte, nem úgy mint mi. Valószínűleg még valami "pótlékot" is jelentenek nekem. Amikor az ember nem meri bevallani, hogy milyen hatalmas szeretet és gondoskodni vágyás lakik a szívében, talán úgy gondolja, nevetségessé válik. Kell "valaki" aki nem ismeri a feltételeket, hálás minden simogatásért, kedves szóért. Lehetne akár kutya is. A macska szabad jószág. Nem lehet megkötni, mégis hazajön hozzád. Van benne büszkeség, rátartiság, konokság. Mégis a kezedből eszik. Ezenkívül biztosan még más dolgok miatt is kialakult ez a szeretet. Ami a hiányosságaimból adódik.Gondolj amit akarsz, biztos igazad van!

Használati útmutató - Hozzám, leendő macskádhoz

1 napirendi pont

Menj el az állatosboltba és szerezd be a következőket:

- 1 db cicawc. Jól teszed, ha mindjárt fedeleset veszel, a legjobban, ha akkorát, mint egy tejesrekesz. Talán abból nem kaparom ki a macskaalmot - csak úgy, játszásiból.

- Két-három darab mély fémtál, egy-kettő a jó minőségű száraztápnak, amit úgyis megveszel nekem, egy pedig kell a víznek.

- Pár darab üveg vagy porcelán kistányér - erre tedd reggel és este a konzervemet, esetleg egy kis húst és halat is.

- 1 db cicahordozó, melyben haza tudsz engem vinni. Meg állatorvoshoz is. Meg bárhová. Ha kérhetem, ne kicsit vegyél. Lehet, hogy most még kicsi vagyok, de ha megnövök, jó nagy kandúr lesz belőlem, és ebbe, amit most nézegetsz, nem fogok beleférni.

Tegyél be a bevásárlókocsiba kettő - ebbe a hordozóba való - cicapárnát is, egy jó meleg takarót is, amit télen fel tudsz húzni a dobozra, nehogy megfázzak, ha valahová magaddal viszel.- Kellenek még otthonra fekvőhelyek. Puhák. Könnyen moshatók. Ezeket beteheted a kedvenc fotelodba, a radiátor elé, a szőnyegre. Az ágyadba nem kell. Jó lesz a paplanod.

- Kaparófa! Egy jó kaparófával százezreket spórolhasz meg. Így van esélyed rá, sőt, jó esélyed van rá, hogy a bútoraidat nem kell évente áthuzatnod.

- Szükség lenne a játékhoz zörgős egérre, pingponglabdára, tollas botra, kis plüssállatokra. Jó lenne pár hajgumi (a vastagabb fajtából), és cipőfűző is. Otthon csak dobáld szét a szőnyegen, majd én elteszem őket oda, ahová valók. Ha például a zörgős egerem az Alfa Hadművelet alatt a szőnyeg alá rejtőzik, és Te, a nagy mezítlábas birodalmi lépegető sarokkal rálépnél, és fájdalmadban csillagokat látnál, arról majd csakis Te tehetsz! Ne mászkálj a harcmezőn!

- Kell még macskaalom, koromnak megfelelő száraztáp, konzervek, szeretem a sajtos vitamint, az algás vitamint, a halas vitamint, minden vitamint, meg még a jutalomrudakat is.

- Ne felejts el venni alomlapátot, fésűt meg kefét a bundám tisztántartásához.
Minden megvan? Fizethetsz.

2. napirendi pont

Szerezd be a macskát. Mondjuk ENGEM! Ha már úgyis elmacskásodsz, hadd ajánljam, hogy vedd magadhoz a testvéremet is, esetleg az unokatesómat... Esetleg bármelyik haveromat. Ha ketten, hárman vagyunk, sokkal kevesebb a gond velünk. Én csak tudom.

3. napirendi pont

SZERESS!Ezt soha nem szabad abbahagynod. Szeress, ha egérre lépsz, ha szőrös vagy lyukas lesz a ruhád, ha minden tollat és ceruzát elvittem az asztalodról. Szeress, ha rágok. A növényeidet. Néha antennát, kábeleket, telefonzsinórt… vagy ha egy fontos faxról a telefonszámot rágom le. Akkor is szeress!

Mit adok én? Például velem alhatsz. Beszélgethetsz velem. Van fix reggeli és esti elfoglaltságod: nekem enni adni. Együtt tévézünk. Nézlek, ha fürdesz, nézlek, ha alszol, s majd dorombolok is Neked. Nem azért, mert adsz enni. Nem. Csak úgy. Szeretetből.

Sakkfigurák

2009-06-05T19:03:00.004+02:00

Mi vagyunk az esélytelenek,

Csupa elszánt, húsból faragott sakkfigura.

Az élet játszik ellenünk,

S ha előbb-utóbb mattot kapunk, nem csoda.

Nem tudod, ki lép ellened

S ha nem vigyázol,

önmagad könnyen kiütöd.

Adódnak bonyolult helyzetek

S te nem tudod, hogy épp mi van egy csel mögött.

Hatalmas sakktáblák a sűrűn lakott területek,

Fekete-fehér négyzetek a városok és a kerületek.

Világra jöttünk,

Meghalunk.

Miénk a játék,

Játszhatunk.

A "fiatalságom" emlékei

2009-06-03T20:51:00.007+02:00

Mecseki Ércbányászati Vállalat Ércdúsító Üzeme

Kapaszkodom beléd

2009-06-02T18:10:00.004+02:00

Létezem, vagyok, mint mások,

Másoknak én is csak más.

Az idő a kezdet és a vég közt

Nekem se több, csak egy villanás.

Puszta anyag voltam csak a parttalan tömegben,

Pillantásod éles kése metszett ki engem.

Álmodtál, most azt, hogy élek

s ha más vagyok, így vagyok más

Megszültél és te formáltál engem

változónak, hogy mindig másnak láss.

És miközben szerelmeddel a világra képzeltél,

Vajúdásom végigfájva te is megszülettél.

De én még folytatódni vágyom,

Véremmel kapaszkodom beléd,

Engedj végre hazatalálnom,

Sehol sem voltam otthon még.

Vagyunk a hatalmas világon,

Nyomunk sem marad egy napon.

Jöttem, hogy rád adjam szerelmem,

Hideg van, ne fázz oly nagyon.

Őrizz meg! Minden pillanatban

Lesnek ránk a másik oldalon

Ha elfordulsz kifosztanak engem

s mire visszatérsz már nem leszek sehol.

És kereshetsz a földön is és elrejt majd az ég is

De elrejthetsz magadban is és elveszíthetsz mégis .

Mert én még folytatódni vágyom!

Véremmel kapaszkodom beléd!

Engedj végre hazatalálnom!

Seholse voltam otthon még...

Magammal cipelem a múltat,

jövőm rossz ígéreteként.

Lerázni eddig sosem tudtam

Egymagam nem voltam elég

Sejtések, öntudatlan vágyak

Sodortak örökké feléd

Tudtam, hogy végül megtalállak

S tudtam, hogy Te is szeretnéd

Erősen elképzeltél engem

S valóra váltam egy napon

Jöttem, hogy Rád adjam szerelmem

hideg van ne fázzon nagyon...

Húzd meg jobban!

2009-06-01T18:49:00.007+02:00

A vonat

2009-05-31T12:16:00.003+02:00

Karjaimban nyugtattam;

Apró tested.

S körbe- körbe szaladt;

A vonat Veled.

Si huhu, si huhu;

Előtted az egész világ!

Szaladt a vonat;

És már nem sírtál!

A kacagásod

Hallatszott;

A vonat zakatolása;

Nyugtatott.

Si huhu, si huhu

Kacagj csak tovább!

Ez vonat, ne félj !

Soha, meg nem áll!

Hámori Zsóka

Ülj ide mellém

2009-05-28T14:08:00.006+02:00

Ülj ide mellém s nézzük együtt

az utat, mely hozzád vezetett.

Ne törődj most a kitérőkkel,

én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,

s hol van már az a felelet,

leolvasztotta a Nap

a hátamra fagyott teleket.

Zötyögtette a szívem, de most szeretem

az utat, mely hozzád vezetett.

Csukás István

Más formában

2009-05-27T18:56:00.006+02:00

Tényleg jó lesz ha változtatok a bejegyzések hangulatán. Aki nem ismer, még azt hiszi állandó depresszióban élek. :))) Az az igazság, hogy szeretem ezt a fajta hangulatot. Azért időnként becsempészek egy pár Ady és József Attila verset ha már egyszer én szerkesztem a blogom! Persze a legszebb Latinovits Zoltán tolmácsolásában lenne, hiszen ezek a kedvenceim. Na! Szóval a lényeg, hogy vettünk egy quadot egy kicsi utánfutóval. Ezzel járjuk az erdőt legnagyobb örömömre. Erről szeretnék egy pár képet feltenni és egy-két történetet leírni. Mert velünk aztán mindig történik valami! De hősiesen vesszük az akadályokat!!! :))) Szóval nagyjából olyanok vagyunk mint a Mézga család!

Rád gondolok

2009-05-27T14:13:00.003+02:00

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti

a tengerár;

rád gondolok, forrás vizét ha festi

a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol

az utakat;

s éjjel, ha ing a kis palló a vándor

lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám

és partra döng;

a ligetben, ha néma csend borul rám,

téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármily messze válva

összetalál.

A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.

Oh, jössz-e már?!

Goethe

Virág és pillangó

2009-05-26T21:38:00.018+02:00

Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,

Keblemre szállj le, kis csapongó!

A mezőnek én vagyok virága.

Kikeletnek zsenge ifjú ága.

S égek érted első fájdalommal,

Mely szívemből könnyet és fohászt csal,

És fohászom illat a szelekben,

Gyenge harmat a könnyű szememben.

Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,

Keblemre szállj le, kis csapongó!

Egy kis ég van a könnyű cseppjében,

Lelkem száll az illat özönében.

Jer, fürödjél e könny- ég árjában,

Vagy szunnyadj el illat mámorában.

Szállj le, szállj le, szép arany pillangó,

Keblemre szállj le, kis csapongó!

Egy rövid nap tüneménye létünk,

Elmúlik, míg örömet cseréltünk.

Éljük át e kort egy pillanatban,

Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan,

Jer, boríts el fényes szárnyaiddal,

Szídd ki lelkem mézes ajakiddal:

És ha édes életed kifárad,

Szemfedőd lesz hervadó virágod.

Vörösmarty Mihály

Vallomások

2009-05-26T19:33:00.005+02:00

Te légy a párnám, ha fáradt vagyok

Te légy az ágyam, ha elszunnyadok

Te légy az árnyék, ha bánt már a fény
És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy az írás, és te légy a szó

Te légy a friss méz, és te légy a só

Te légy a csónak az idő vizén

És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a jókedv és te légy a gond

Te légy a vessző és te légy a pont

Te légy a léggömb a múltam egén

És te légy a sírom, ha meghalok én!

Te légy a virág, ha elmúlt a nyár

Te légy a mécses, ha későre jár

Te légy a tűzhely az élet telén

És te légy a sírom, ha meghalok én!

A magány

2009-05-25T20:13:00.004+02:00

Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Mikor a tükörben idegen az arcod
És eluntad végleg a harcot
Mert tudod, hogy sohase nyertél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak
Hogy nem vagy egyedül
Hogy más is ugyanúgy magányos
És másnak sem sikerül

Nem vigasztal, hogy sokan vagyunk
Hogy sokan vagyunk egyedül
A magány, az nem az, ami körülvesz
Hanem az, ami hiányzik - itt belül

Mikor az évek már összefolynak
És nem jelent semmit a holnap
És magadtól fel se kelnél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

Amikor semmi sincs, ami fontos
És nincs már kedved a szóhoz
És mindegy, hogy kit szerettél
Akkor érzed, hogy magányos lettél

És hiába mondod magadnak…

Hát mit tehetnék?

2009-05-24T18:37:00.006+02:00

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,

És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek

És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Nincsen hétmérföldes csizmám,

nincsen varázsköpenyem

Hogy holnapra már máshol leszünk,

sajnos, nem ígérhetem.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.

Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,

hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen?

Mit tehetnék, áruld el nekem.

Hát mit tehetnék, áruld el nekem.